„A Népliget a második otthonom” – a Fradiba vágyik a ferencvárosi legenda fia (VIDEÓ)

„Dragóner Attila érkezik a beadásra és gólt fejel” – a kilencvenes években-kétezres évek elején jó néhányszor ünnepelhettek egy-egy ilyen jelenet után a a Fradi-szurkolók, a 28-szoros válogatott (nemzeti színekben ugyanakkor gól nélküli) labdarúgó az FTC történetének egyik leggólerősebb védőjeként vonulhatott vissza.

2025. június 5-én mégis kísértetiesen hasonló jelenet játszódott le a kecskeméti Széktói Stadionban: 

Hogy is van akkor ez?

Nos, a gólt fejelő Dragóner keresztneve Áron, a lelátón ugrálóé pedig Attila. Biztosan kitalálták már: az FTC legendája ezúttal már apai szerepben vett részt a meccsen, szintén védő fia pedig egyenlítő gólt szerzett a magyar U21-es válogatott színeiben Albánia ellen (nem annyira apró szépséghiba, hogy Szélesi Zoltán csapata végül 2–1-es vereséget szenvedett).

„Beszéltem már apukámmal, rögtön gratulált” – árulta el a Mandinernek a 20 éves Dragóner Áron a lefújást követően. – „Mivel ő is sok gólt szerzett védőként, tanácsokkal is ellát – úgy néz ki, ezek be is jönnek. Ez egy tudatos, begyakorolt figura volt, nagyon örülök, hogy rám jött ki! A klubomban is szélső védőt játszom, nagyon szeretek érkezni, a gólszerzés apukámhoz hasonlóan nekem is az egyik erősségem. Remélem, így tudom majd folytatni.”

Valóban gólerős évadon van túl: ez volt az első éve a felnőtt futballban, a szlovén élvonalban szereplő Nafta színeiben összesen háromszor volt eredményes.

„Az idényem annak ellenére jól sikerült, hogy kiestünk. Az utolsó meccsen győztünk, és ha a Domzale kikapott volna attól a Celjétől – amely szerintem az egyik legerősebb csapat volt a mostani kiírásban –, osztályozót játszhattunk volna. Bozsik József mestertől fiatalon megkaptam a bizalmat, pedig ez volt az első szezonom a felnőttek között – ezért nagyon hálás vagyok neki. Az elején – amikor felvettem a felnőtt futball ritmusát – az apróbb hibákat elnézte nekem, bízott bennem, és ezt aztán megháláltam, tavasszal már kiegyensúlyozott teljesítményt tudtam nyújtani.”

Bár a szlovén nem tartozik Európa legerősebb bajnokságai közé, a 20 évesen végigjátszott idény rengeteg fejlődési lehetőséget nyújt a fiatal labdarúgó számára.

„Mindenben fejlődtem. A szlovén egy fizikális bajnokság, rengeteg párharccal. Ezúttal is nagyon sok párharcot kellett megvívnom – úgy gondolom –, sikeresen. Inkább hosszú labdákkal játszottunk Szlovéniában, nekem azt kellett elsősorban megtanulnom, hogy milyen a gyerekfutballból átlépni a felnőttbe. Sok feladatom is volt, mert egy sokat védekező csapatban szerepeltem.”

Dragóner Áron természetesen ferencvárosi nevelés, de egy idényt eltöltött az olasz empoli utánpótlásában is, majd jött a Nafta. A sorsa egyelőre kérdéses: bár lehetett olvasni zalaegerszegi és ausztriai folytatásról is, a fiatal védő elárulta, még ő sem tud semmi biztosat. A távolabbi jövőjével kapcsolatban ugyanakkor vannak álmai.

Édesapja három különböző korszakban összesen 10 évet húzott le a Fradiban, abszolút közönségkedvenc volt, míg Áron is a zöld-fehéreknél nevelkedett – adódik a kérdés tehát, hogy álmodozik-e a magyar rekordbajnokról.

És vajon mekkora kritikusa szintén fradista édesapja?

„Nem az a fajta, aki leszid minden meccs után, inkább a pozitív dolgokat mondja el, de jól tálalja a hibákat is. Ha van egy jó meccsem, akkor sem vagyok a világ legjobbja, és ha van egy rosszabb, akkor sem vagyok a világ legrosszabb játékosa.”

Végül azért nem mehettünk el szó nélkül amellett sem, hogy az őszi Európa-bajnoki selejtezőkre készülő U21-es válogatott Kecskeméten egy nem várt vereségbe szaladt bele Albánia ellen.

„Megdöbbentem, mert tényleg úgy éreztük, hogy mi dominálunk az első perctől fogva. Nálunk volt a labda, magasan letámadtunk, még a párharcokat is megnyertük. A helyzeteinket nem váltottuk gólra, nekik talán az a kettő volt, amiből betaláltak. Mindenki csöndben ült az öltözőben… Megnézzük majd videón, hogyan lehet ezt kijavítani. Ha ennyivel jobbak vagyunk az ellenfélnél, azt muszáj lesz a selejtezőkön gólra váltani.”